Állattámadások megelőzése

"A kutya az ember legjobb barátja" - tartja a mondás. Ez igaz is, tanúsíthatja minden kutyatartó gazdi: kedvencünk mellettünk van jóban-rosszban, hűséges, ragaszkodó, gyengéden játszik a gyermekekkel, elkíséri gazdáját sportolni vagy kirándulni, szórakoztató partner, remek társ. Mégis, gyakran hallunk olyan esetekről, amikor ennek az idilli állapotnak az ellenkezője igaz: a kutyák emberre támadtak. Vajon ilyenkor mi a kiváltó ok? Kinek a felelőssége? Természetesen az emberé, aki nem bánik megfelelően az állattal. Azonban leggyakrabban nem a megtámadott emberé, hanem az aktuális vagy korábbi gazdáé. Vizsgáljuk meg a "sötét oldalt"!

Szerencsére, hazánkban is egyre többen törekednek arra, hogy barátságos, megbízható kedvencekkel osszák meg életüket, akik kedvesen viselkednek az emberekkel és a többi állattal szemben. Kutyaiskolába járnak, megismertetik kutyájukkal a környezetüket, az embereket, megfelelő ellátásban részesítik őket jó minőségű táplálással, kielégítő mozgási lehetőséggel és sok-sok törődéssel. Egyre kevésbé találkozunk azzal a szemlélettel (de sajnos előfordul még), hogy a kutya dolga a ház és gazdái védelme, az igazi kutya bátor és vad, gondolkozás nélkül támad mindenkire, akit betolakodónak vél. Mára már törvény írja elő, hogy az állatoknak is joguk van a boldog életre: az elhanyagolást és bántalmazást büntetik. Mégis, amíg létezhetnek rövid láncra kötött, szocializálatlan vagy szándékosan vadított, elhanyagolt, bántalmazott vagy utcára kidobott állatok, találkozni fogunk a kutyák viselkedészavaraival, túlzott agressziójával is.

Gondoljuk végig, a kutya olyan állat, aki a közvetlen közelünkben él, beengedjük a kertünkbe, lakásunkba, gyermekeink és öregeink közelébe, ráadásul nagyon nagy létszámban laknak velünk. Ahelyett, hogy megismernénk az ebeket, tanulnánk róluk, feltételezzük, hogy a kutya hálás lesz a befogadásért. Pedig tudnunk kellene, hogy kutyánk állat, adott ösztönvilággal és az élete során szerzett tapasztalatokkal, és ezek együttesen határozzák meg viselkedését. Továbbá, ha elhisszük, hogy még mindig mi vagyunk okosabbak náluk, el kell fogadnunk, hogy nekünk kell a kutyatartás körülményeit úgy alakítanunk, hogy kedvencünk minél kiegyensúlyozottabban élhessen s minél kevesebb konfliktushelyzet alakulhasson ki. Erre már csak azért is figyelnünk kell, mert mi emeltük a kutyát emberi környezetbe, és ehhez csak a gazda segítségével tud alkalmazkodni.

Fontos volna valódi tudást szereznünk a kutyákról. Mivel ebben a témakörben a gyerekek a legfogékonyabbak az ismeretszerzésre (és a legkiszolgáltatottabbak is, ha kutyatámadásról van szó), az óvodákban, iskolákban és otthon, a családban meg kéne találni a módját, hogy felkészülhessenek a kutyákkal való találkozásokra.

A kutyatámadások leggyakoribb áldozatai a gyerekek, az idősek és a fogyatékosok. Miért? Mert a mozgásuk, sajátosságaik miatt (hirtelen kapkodó mozdulatok, nagyon lassú mozgás, éles hangok) a kutyák könnyebben megzavarodnak. Ők is gyakrabban értelmezik félre az állat viselkedését, jelzéseit, illetve a testi erejük is gyengébb, kevésbé tudják megvédeni magukat. A gyerekeket, időseket ért támadások esetében súlyosabbak a sérülések is (arcon, fejen, nyakon), főleg a testmagasság, a kutyához viszonyított testméret, illetve az elesés, földre kerülés miatt. Az öt év alatti gyerekek főleg otthon, idősebb gyerekek és felnőttek inkább közterületen válnak a támadás áldozatává.

Különféle helyzetekben találkozunk kutyákkal, ezek közül a legegyértelműbb, amikor mi magunk tartunk kutyát. Vannak olyan kulcsingerek, melyek megjelenésére a kutya támadással reagálhat. Ha ismerjük ezeket, sokat tehetünk magunk, családtagjaink és mások biztonságáért. A kutya védheti a táplálékát. Támadással reagálhat, ha fenyegetve érzi magát (akár mert fájdalmat él át, akár mert sarokba szorították, akár mert extrém módon fél). A kanok természetes viselkedéséhez tartozik, hogy megküzdjenek a tüzelő szukáért, de a szuka is ingerlékennyé válhat a hormonváltozások, továbbá a kanok zaklatása miatt is. A kölykeit szoptató szuka védi kicsinyeit. Ingerelheti a kutyát a zsákmányállatokra jellemző mozgás, a bántalmazás (vagy az ehhez kapcsolható tárgyak és viselkedések megjelenése), az, ha láncra van kötve, mivel szabad mozgásának korlátozása megfosztja a konfliktusok békés rendezésének lehetőségétől, pl. elmenekülés, visszahúzódás. A szocializáció hiánya irracionális félelmekhez vezet, ezért egy ingerszegény körn

yezetben, emberi kapcsolat nélkül nevelkedett kutya veszélytelen tárgyaktól, történésektől és élőlényektől is félhet.

Ha a családtagok megtanulják, hogy milyen helyzetekben jó tiszteletben tartaniuk a kutya tevékenységét (ha a helyén alszik, eszik vagy a csontját rágja), jelentősen csökkenhet az otthoni balesetek valószínűsége. Ugyanakkor a kutyának is gyakorolnia kell, hogy a gazdájára még táplálkozás közben is figyeljen, ha szükséges, engedje megérinteni vagy elvenni a tálját, ételét. Ez a fajta engedelmesség olyankor is hasznos lehet, ha a kutya éppen valami számára veszélyes dolgot készül elfogyasztani.

Egy domináns kutya érzékeny lehet a dominancia kifejezésének jeleire (kitartó szemkontaktus, a kutya földhöz szorítása, fejtető simogatása), így jobb, ha birkózós játékot nem játszunk vele, vagy ha mégis, csak a megfelelő tekintéllyel és hozzáértéssel rendelkező felnőtt gazda teszi ezt.

Sérülhet a gazda továbbá, ha beavatkozik a kutyák verekedéseibe megpróbálva szétválasztani őket. Az állatok a harc izgalmában kevésbé tudják kontrollálni viselkedésüket, és akaratlanul is sérülést okozhatnak.

Elég tipikus hiba, hogy a gazda, mivel nem tudja pontosan értelmezni a kutyák viselkedését, nem ismeri fel, hogy játékról vagy harcról van-e szó, és beavatkozik olyan helyzetekben is, amikor kutyája játékos formában tanulhatná meg, hogy hol a saját helye a kutyatársadalomban, mit engedhet meg magának és mit nem. Ha hagyjuk, hogy amennyire csak lehet, a kutyák maguk intézzék el vitás kérdéseiket, természetes agressziócsökkentő technikákat alkalmaznak: rituálékat játszanak el, testbeszéddel tájékoztatják egymást szándékaikról, "megadják magukat" vagy más módon jelzik békülési vágyukat. Az ilyen akciók során egy kölyökkutyának reális képe alakul ki a világról és a benne elfoglalt helyéről, ez a későbbiekben is segíteni fogja a többi kutyával való békés együttélésben.

Idegen kutyával találkozva mérjük fel a helyzetet: figyeljük meg, hogy a kutya gazdával vagy egyedül érkezik-e, hogyan viselkedik. Ha nyugodtnak és barátságosnak tűnik, akkor se mulasszuk el gazdája beleegyezését kérni a simogatáshoz, ismerkedéshez. Figyeljünk a gyerekekre is, hogy nyugodt mozdulatokkal közeledjenek a kutyához, kedvesen szóljanak hozzá, akkor biztosan kellemes élményeket szerezhetnek.

Ha az állat nincs felügyelet alatt, próbáljuk értelmezni a kommunikációját: ha merev test- és faroktartást látunk, ha a kutya morog vagy a fogait mutogatja, ha láthatóan feszült vagy dühös, igyekezzünk minél távolabb kerülni tőle úgy, hogy közben ne nézzünk farkasszemet vele, ne hadonásszunk, ne ijesztgessük

Amennyiben gyakran sétálunk vagy sportolunk olyan helyen, ahol felügyelet nélküli idegen kutyákkal találkozhatunk, jobb, ha felkészülünk. Lehet már kapni olyan felszereléseket, amelyekkel nagyobb eséllyel tudjuk magunktól távol tartani a nemkívánt állatokat. Ha mégsem sikerült megelőzni egy veszélyes helyzetet, védjük fontosabb, sérülékenyebb testrészeinket (fejet, arcot). Mivel a kutya úgyis gyorsabb nálunk, ne meneküljünk futva, és amennyire csak lehet, ne essünk pánikba. Igyekezzünk minél messzebb kerülni a támadó kutyától, de a mozgásunk legyen határozott és kimért, és úgy helyezkedjünk, hogy az állat ne kerülhessen mögénk.

Ne feledjük, a falkába verődött kóborló kutyák veszélyesebbek, a "közös vadászat" hangulatában vakmerőbbek, és a tagok agressziója hamar átterjed a társakra is.

Sokan nem gondolnak rá, de a macskák által okozott sérülések is kellemetlenek lehetnek, és nem csak az átélt fájdalom miatt. Leggyakoribb támadástípus, amikor a saját állat sebzi meg gazdáját támadás vagy játék során. A játék hevében a macska ragadozó magatartása annyira megerősödhet, hogy elveszti a kontrollt és karmol. Amennyiben agresszióról van szó, érdemes megvizsgálni, hogy nem beteg-e a macska vagy nincsenek-e fájdalmai. Előfordulhat, hogy nem megfelelően szocializált macskáról van szó, esetleg ivarzás miatt izgatott, vagy hosszan volt egyedül.

A macska által okozott sérülések ellátását hagyjuk orvosra, akár harapásról, akár karmolásról van szó. Ezek a sebek kis alapterületűek ugyan, esetleg nem is látszanak nyitottnak, de mélyek lehetnek. És a macska szájában és körme alatt sok olyasmi található, ami a seb elfertőződését okozhatja. Ha idegen vagy nem oltott macska harapásáról van szó, fennáll a veszettség veszélye is.

Ha állattámadás ér minket, azonnal menjük orvoshoz, akkor is, ha nincs nyílt seb, hiszen belső sérülés, törés vagy különféle fertőzések előfordulhatnak.

A fent leírtak mellet a legfontosabb mégis: ha szeretjük kutyáinkat és megfelelően bánunk velük, nemcsak sok boldog pillanattal gazdagodhatunk, hanem megelőzhetjük a jövőbeli kellemetlenségeket is: elégedett, boldog kutyánknak eszébe sem fog jutni mást bántani, gyermekeink megtanulnak helyesen bánni az állatokkal, így őket sem fogja támadás érni, továbbá, felnőve, maguk is felelős gazdák lesznek. A kutya jó vezérre vágyik, akit követhet és akinek engedelmeskedhet, töltsük be jól ezt a szerepet!