Mi a Frakk program
Rendezvényeink
Játékok
Cikkek
Csatlakozz a FRAKK programhoz
Rajzverseny
Támogatók  |
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Cikkek - Viselkedési zavarok – Agresszió, I.
Viselkedési zavarok – Agresszió, I.Agresszióról a ’statisztikák tükrében’ Az Amerikai Egyesült Államokban évente mintegy 4,7 millió bejelentett kutyaharapás történik, a kutyák létszámát 2007-ben 74,8 millióra becsülték (APPMA, dogbitelaw.com ). Magyarországon a kutyák száma 2 millió körül lehet (PMA) a bejelentett harapásokról bár pontos információ nincs, összesítés alapján, 2002-ben, csak Budapesten 2134 volt. Amerikában, de hazánkban is elmondható, hogy a harapások előfordulásának gyakorisága, ennél lényegesen több lehet, hiszen a családban történt, ’kisebb balesetek’ legtöbbször nem kerülnek bejelentésre. Mivel nincs egységes bejelentési ’protokoll’, így arról sincs pontos képünk, a harapások milyen szituációban, kikkel szemben, milyen fajta kutyák ’közreműködésével’ történnek leggyakrabban. Pedig, ez nem csak a tisztánlátás, de a megelőzés miatt is, igen fontos lenne!Az erre való igényt már 1998-ban említik az USA-ban (Golat, 1998). Egyes felmérések és a megfigyelések azt erősítik meg, hogy leggyakrabban 1-3 év közötti, kan kutyák követnek el támadásokat, leginkább városi környezetben. Egyes fajták gyakrabban érintettek, ilyenek a cocker spánielek, az őrző-védő fajták. A gyermekek ellen másfélszer annyi támadás irányul és háromszor gyakrabban igényelnek kórházi ellátást, mint a felnőttek. Adams és Clark 1985-ös vizsgálata (id.Lindsay) arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyermekek elleni támadások gyakorisága, azok kimenetele függ az életkortól és a gyermekek nemétől is. A fiúkat a kutyák kétszer gyakrabban támadják meg, Sacks 1989-es felmérésében a halálos kimenetelű támadások 80%-a fiú volt. Ennek hátterében feltehetőleg az húzódik meg, hogy a fiúk többet foglalkoznak, ’kísérleteznek’ a kutyákkal, a lányoknál sokkal inkább ’gondozói’ viselkedés figyelhető meg, mely ritkábban indukál támadást (bővebben lásd.: Praxis, Mosolyvarázslók-sorozat, óvodáskor). Az 1-4 év közti gyermekek azért kiemelten veszélyeztetettek, mert náluk a támadás leginkább az arcra, fejre irányul, ezért több a fatális kimenetelű baleset. A másik veszélyeztetett csoport az 5-14 évesek csoportja, ahol a támadások már a ’kiálló testrészekre’ (karok, lábak, illetve arcorri részek) irányulnak, ők korukból adódóan is már jobban tudják védeni fejüket, nyakukat. A súlyos gyermeksérülések esetében a támadások 82%-a az áldozat feje, nyaka ellen irányul. Az 1-4 éveseknél a támadások többsége leginkább a predációs-agresszió kategóriájába sorolható, a nagyobb gyermekeknél már felmerül a ’féltékenység’ miatti támadás, a védelmi-agresszió, a birtoklási agresszió, illetve a rangsor-vita miatti domináns agresszió is. Bár a gyermekek elleni támadások száma magas, ki kell emelnünk azt is, hogy az USA-ban egy 0-3 év korú gyermeknek 100-szorosa az esélye arra, hogy szülei, gondozói öljék meg, minthogy saját kutyájuk miatt kelljen meghalnia! Jones és Beck 1984-es felmérése szerint minden 2. gyermeket a ’szomszéd-kutyája’ támad meg, s nagyjából minden 3. ellen saját, családi kutyája támad.(id. Lindsay) Fontos azt is már itt kiemelni, hogy a felnőttkori ’kutya-fóbia’ sokkal inkább ered a kutyákkal való találkozások hiányából, illetve a szülők kutya iránti ’utálatából’, semmint negatív gyermekkori tapasztalatokból. A támadások gyakorisága az évszakok, napszakok tekintetében is eltérést mutat. A harapások többsége késő tavasszal, nyáron és hétvégeken történik. A fatális kimenetelű támadások családi kutyák esetében többnyire télen, kóbor kutyák esetében inkább ősszel, ritkábban nyáron történnek. A harapások többsége délután 3-7h között következik be. Az agresszió kapcsán fontos megemlíteni a média szerepét is. Az emberekben fokozott kíváncsiság él a támadások iránt, a hiányos, vagy torz információk közlése sokszor indokolatlanul is a kutyák, kutyások ellen hangolja a társadalmat. A hírközlés szinte kizárólag a fatális kimenetelű támadásokkal foglalkozik, s ez megint csak torz képet eredményez a kutyatartás veszélyességéről, hiszen a harapások többsége ’kis-sérülésekkel’ jár, melyeknek a média, de sokszor még a gazdák sem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Mindennek azért van jelentősége, mert bár a harapásokról tv-ben, rádióban, újságokban sokat hallunk, mégis az elkerülés módjairól, a felelős állattartásról meglepően kevés szó esik. Ha hazánkban sikerülne egységes adatfelvételi rendszerrel képet kapni a kutyatámadásokról, a megelőzést állatorvosok, tanárok bevonásával sokkal eredményesebben fel lehetne építeni. Magyarországon a kedvencként tartott kutyák létszáma, s feltehetőleg ezzel együtt a bejelentett harapások száma is – növekvő tendenciát mutat. Az 1.1 táblázat a bejelentett harapások számának alakulását mutatja Budapesten és Heves megyében, 1973-2002 közötti időszakban. Arról sajnos jelenleg még szintén nincs adat (saját kutatások folyamatban vannak), vajon a praxisokban hány kutyát altatnak el agresszivitás miatt. A felmérésekből mindenesetre az már körvonalazódik, hogy a viselkedési problémák miatti exterminációk tekintetében az agresszió, mint ok, első helyen szerepel! 1.1, Ábra A bejelentett kutyaharapások számának alakulása, 1973-2002 között, Budapest, Heves megye, A Fővárosi Állategészségügyi Állomás adatainak felhasználásával
Agresszió az etológia, illetve az állatorvosi viselkedésterápia szemszögéből Mielőtt az agresszió definícióját, típusainak ismertetését megtennénk, feltétlenül meg kell említeni, hogy etológus, kutyakiképző, állatorvos, viselkedés-terapeuta, vagy egyszerűen csak a kutyák gazdái, mást és mást értenek agresszív viselkedésen, másképp ítélik meg annak jelentőségét, eltérő felosztású rendszereket használnak az agresszió formáinak definiálása tekintetében.Az etológia szerint az agresszió olyan „versengés, melynek során azonos fajú egyedek igyekeznek egymást valamilyen erőforrás közeléből eltávolítani, vagy annak megszerzésében, elfogyasztásában megakadályozni” (Csányi, 2002). Fontos kiemelni, hogy a viselkedés fajtársak ellen irányul! Az etológia a következő típusokat különíti el:
Az állatorvosi viselkedésterápia szempontjából azonban már elkülönítünk intra- és interspecifikus agressziót. Az utóbbi lényege, hogy nem fajtárs ellen irányul. Az inraspecifikus, vagyis fajtárs elleni agresszióra az etológia által leírtak jellemzőek, a viselkedés maga legtöbbször ritualizált, szociális elemeket tartalmaz, illetve ilyen szabályok szerint zajlik, a legritkább esetben halálos kimenetelű. Az interspecifikus agresszió bár szintén offenzív/deffenzív elemeket tartalmaz, s épülhet védekezésre, vagy akár versengésre, de ritkábban ritualizált, a szociális szabályok sem jellemzik, s többször vezet komoly sérülésekhez (pl. predációs agresszió). A viselkedés tekintetében a következő folyamat figyelhető meg: 
Kutyáknál előforduló viselkedési problémák tekintetében az agresszió vezető helyen szerepel. Egy 1982-es felmérés szerint a problémás kutyák közel 2/3-a az agresszió valamely formájában ’szenved’. (1.2.ábra, Borcheilt és Voith, 1982, id. Askew). 1.2 Ábra Viselkedési problémák megoszlás Borcheilt, Voith szerint 
Magyarországi felmérések szerint 1999-ben közel 200 kutyát vizsgálva, a kutyák 60 %-a félt valamitől, s 32% mutatott agressziót, 2006-ban, hasonló vizsgálatban az agresszió előfordulása 26%, a félelmek előfordulása 18% volt. (Sátori, 1999, Sátori-Bagi, 2006) Az agresszió típusainak elkülönítése Az agresszió különböző típusainak elkülönítése a különböző szerzőknél eltérő. Az eltérő rendszerekből, a teljesség igénye nélkül csak néhányat emelnék ki. I, Moyer klasszikus besorolása:
Moyer felosztása egyike a legrégebbi rendszereknek (1968-ban ismertette), sok vitára, félreértésre adott okot. A besorolás alapját főként az agresszív viselkedést eredményező kiváltó ingerek, illetve szituációs kondíciók jelentették. Az instrumentális agresszió típusa már eleve kilóg a sorból, a nevelés, képzés miatti agresszió nehezen értelmezhető, például a területőrző viselkedés kapcsán. A rendszert sok kritika érte a miatt is, mert nem veszi kellő képen figyelembe a kiváltó okokat. II. Borcheilt és Voith klasszikus felosztásában a következőket találjuk:
Látható, hogy bár sok kategória lett elkülönítve, egyes viselkedések besorolás problémás. Egy kutya fegyelmezés közbeni büntetése besorolható a félelmi, a fájdalom kiváltott, vagy akár a büntetés kiváltott agresszióhoz is. III, Askew 1996-ban publikált Viselkedési problémák kezelése kutyáknál, macskáknál című könyvében egészen más rendszerű felosztást láthatunk:
Ez a felosztás, bár láthatólag kevesebb kategóriával dolgozik, mégis pontosabb meghatározást jelent a besorolás tekintetében. A kezelés szempontjából ugyanis lényegi kérdés, hogy például egy családtag elleni agresszió esetében a háttérben védelmezés, birtoklás, vagy akár rangsor vita miatti versengés áll. Ennek eldöntését természetesen egy helyesen végzett esetfelvétel, s a támadás pontos leírása teszi csak lehetővé. Egyes agressziók viselkedése azonban nehézkes, például: rage szindróma. Askew saját vizsgálatai szerint a különféle típusok aránya a következőképen alakult: 1.3 Ábra Agresszió típusok megoszlás, Askew, 1996 
IV, Az egyik legpontosabb, legjobban leírt rendszerrel Lindsay, 2001-es, Alkalmazott kutya viselkedés és kiképzés c. könyvében találkozhatunk:
A Lindsay féle rendszer igen pontos meghatározást tesz lehetővé. Jól alkalmazható a viselkedésterápiák során, hiszen a megnevezéssel a kiváltó okok, a megnyilvánulás is megjelenik, s segít eldönteni a kezelés lehetséges irányait. Saját gyakorlatomban a diagnózis felállításakor, a viselkedésterápiás terv összeállításakor sokszor több rendszer kombinációját alkalmazom. A Lindsay féle besorolás a véleményem szerint leginkább használható, de a gazdák részére sokszor egyszerűbb meghatározások szükségesek. Lindsay nem nagyon használja az intra/extragroup agresszió, vagy a fajon belüli/kívüli agresszió elkülönítését, illetve ha igen, azt beépíti a különféle csoportokba. A gazdák számára annak megértése, hogy kutyájuk miért támadja meg őket és nem az idegeneket, vagy éppen az, hogy a saját macskát miért nem öli meg, míg az idegeneket igen, a fenti fogalmakkal jobban érthetővé tehetők. Ennek azért van jelentősége, mert a kezelés, tapasztalataim szerint, annál eredményesebb, minél inkább megértik a gazdák a történések okait, hátterét. Természetesen az agresszió pontos típusának meghatározásához nélkülözhetetlen a kutyák jelzéseinek, viselkedésének helyes értelmezése is. Ez két kérdést vet fel. Egyrészt megfelelően részletes esetfelvételt kell készíteni, beleértve a támadások pontos, nagyon részletes leírását, másrészt a jelzéseket, elmondottakat, vagy szerencsés esetben a látottakat helyesen kell tudni értelmezni. Ez utóbbi területen nagy segítséget jelent a saját-kutyás tapasztalat, vagy a kiképzőként szerzett ismeretek. A kutyák jelzésrendszere sokszínű, a verbális jelzések mellett, a nem-verbális, testjelek értelmezése kiemelten fontos. 1.4 Ábra Kutyák testjelei (Redrawn, Fox, Bekoff, 1975) 
Az agresszió kapcsán, azt is fontos említeni, hogy a legritkább esetben találkozunk ’csak’ egyfajta agresszió megjelenésével. Sokszor a különféle típusok egymástól függő/független módon egyszerre vannak jelen. Például bizonytalan családi rangsor miatti domináns agresszió, birtoklási agresszió, és mellette az idegenek miatti félelem vezérelte félelmi agresszió, vagy szorongási agresszió egyaránt jelen lehet. A sorozat következő részeiben a különböző agresszió-típusok ismertetésére kerül sor, az okok, a kezelés lehetőségeinek megvilágításával, esettanulmányok ismertetésével. Felhasznált irodalom:
|
FelelősségSzeretetTáplálásMozgásigényEgészségUtódokKörnyezet | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 |
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
